Ember vagyok:
eltévelyedtem önmagamban.
Lélek vagyok:
magas kőfalakba ütközöm.
Égiháborús
szélviharos esthajnalban
félek, hogy végleg
elveszíthetem bűvköröm.

Hold-karmok marcangolnak,
sejtjeim szóródnak
szerte szét a koromsötét, durva
világba, karmazsinvörös vérzivataros
alkonyban - voltam,
nem leszek többé: éltem - haltam.
Hiába.