Apa emelj fel a holdhoz!
Nézett s nyújtotta két kezét
Hiszen úgy tudta akkor még,
Apja, ha akar az égig ér!

Sürgetett tovább,
Fenn mosolyog, fényes, kerek
Emelj már föl édesapám!
Engedd, kezembe hadd vegyem!

Néztem rá, és fájt mosolyom,
Saci, a holdig nem lehet!
Fenn van, nagyon-nagyon messze
Karral hiába emellek!

Ü-Ü-Ü-Ü-Ü-Ü-Ü-Ü,
Mondta és nyújtózott tovább,
Szemében holdfény lobogott,
S parancsolón nézett rám!

Felnéztem akkor szemétől
Zavarba jötten a holdra,
De messze volt az, mint mindig,
Nem emelhettem őt oda.

Vagy mégis? Villant át rajtam,
S emeltem őt, repült gyorsan,
Bürrr, berregett kacagva, még!
S száguldtunk bele a holdba.

Néhány kör után, hatalmas csapással
Jelezte leszálltunk sikerrel, végre
Ujjai végén holdpor csillogott
S egy puszit nyomott az apja fejére.

Kissé lihegve, az űrruhából
Csodáltuk együtt a hold-dombokat,
S eszembe jutott, hogy milyen régen
Nem használtam a hold-mobilomat!