Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...

Hétköznapi pszichológia…

Ha a kételkedés árnyéka hófelhőként ránk vetül,
Rögvest elönt bennünket a bizonytalanság érzése.
A döntésképtelenség bennünk vehemensen fölhevül
És
Eluralkodik sok-sok vad gondolat sötét mélysége.

Kell majd bizonyosság, mert enélkül elveszünk… cefetül.

Vecsés, 2019. február 15. – Kustra Ferenc

Könyörgöm néktek, „akasszuk föl a királyokat”,
Midőn, ők nyomorgatnak minket… mér nem másokat?
Udvaroncok hada, mint hithű ítélet végrehajtó,
De nem veszik észre, mi nekik hű-hó, az nekünk nem jó.

Régi-régi öregek idején használták ezt a formulát,
Ha meg a király meghallotta, imádkozva hívta Fortunát...

Vecsés, 2008. december 24. – ...

Égig érnek a fák, a magyar, az erdő,
Égig érő fákban van a magyar erő.
Égig érő erdőben, most nagy vihar dúl…
Égig érő embereknek lelke dúl-fúl.

Dúl a lelkünk, mert eddig csizmák tapostak,
Dúl a lelkünk, mert megint rajtunk taposnak!
Dúlunk-fúlunk, mert most a pénztőke tapos,
Dúlunk-fúlunk, mert magyarságunkba tapos!

Magyarok ...

Meditáció a volt-on… vagy múlton…

Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán' sánta volt, évem,
Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem!

Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén.
Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén.
Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját ...

Napfénytől szikkadt lábnyomodban járok, apám.
Mit magad mögött hagytál mélyen utad során.
Kiitta már belőle a fény az idő poshadt vízét,
Csak emlékek őrzik az elapadt forrás édes ízét.

Elfeslett bakancsod mintájában még mindig duzzad az erő,
Az eltaposott gyom csak itt-ott félve bújik elő.
Nevedhez híven felvértezve harcoltál őseid ...