Kint állok én is a napból szikrákat gyűjtök,
Talán ti jöttök és mellém le ültök.
Nem vagyok büszke sok emberre és magamra.
A suhancok némán nevetnek az arcomba!

Lassan mintákat fújnak a falakra,
Mik téged messze visznek képzeletbeli utadra.
Az álmok erről súgnak a füledbe.
Lágyan emelnek és repítenek a ligetbe.

Oda vágyom ahova én születtem.
A szavam gazdára találhat a fülekben?
Mert tudom te is ott állsz a tömegben!
S a hangod száll messze a szélben.

Ingem tisztára mossa az eső.
Mégis a szél szárnyán szállt messze a felhő.
Ahogy én is így bárki könnyen felnő.
S mögötted a hatalmas kalandokkal teli erdő.

Mozdulj ! kérlek gyűjts te is sok szikrát.
A sötétet könnyedén, lágyan lépd át,
Tégy a napfényben egy nagy sétát,
Érezd a lelked csendes harmóniáját.

Éld át mindezt te is, jöjj velem kérlek!
S álljunk végig nagy esőket,
Mi tisztára mossa a lelkünk.
És utána a legfényesebb szikra éljen bennünk!