Igaz szavak mik a hazugot megölik.
Érzem, van olyan hely, ahol a tartást megbecsülik.
Hol az érzelmeket nem a földbe tapossák,
S a szabadság harcosait vállukon hordozzák.

Nem azért küzdesz, hogy lenézzenek mások,
S ne a kormányban találd meg az igaz barátot.
Senki nem kérdezi, barátom ki bántott?
Csak hangosan, önzőn arcodba kiáltott!

Nem tesz senki a sírodra egy szál virágot,
Csak becsületet kértél s kaptad e világot.
Mikor féltél, akkor kaptál volna megértést,
de kaptál beton falakat s mellé drótkerítést.

Ahogy te két kézzel öleled a jót hozó békét,
Addig mások ontják ártatlanok vérét.
Ne feledd a józanság szelét s, hogy honnan jöttél,
Mert a bitó mögötted s kezedben a kötél!

A bitó az élet, a kötél csak a sors,
Amit az orrod alá tört az hat kiló bors!
S te ebből főztél magadnak finom levest,
De mire jutottál mikor, rád próbálták a derest?

Láthatod még a megértést, becsületet és békét,
Mik ezt a világot a pokol felé vitték.
Sokan nem látták azt, hogy mire mentek.
Belőlük sajnos nem forradalmárok lettek.