Űzött vad, az vagyok nélküled és veled.
Nincs otthonom, csak az öledben lelem helyem.
Szavaid bennem úgy forogtak, mint a legélesebb kés,
a szívem vérzik, nincs mi begyógyítaná ezt a kínt.

Repülj el hozzám, nincs akadály: sem idő, sem tér.
Forró könnyed morfium lenne számomra
Sírj, hisz élni, szeretni akarok még.

Hol vagy már?
Vajon a fájdalom éjsötét takarót vont szemem köré?
Nem, az nem lehet. Hisz jönnöd kell, várlak rég.

De várj! Ki vagy mi ez? Ruhája mint a legsötétebb verem.
Lépte nyomán vérem színezte virágok porladnak el.
Ó, már tudom.
Régi cimborám az, a Halál,
értem jött, nincs menekvés, karjaiba zár.

Látod, ez lett belőlem.
Régi fényem kihunyni látszik.
Ha azt hiszed, nyugodtan élhetsz,
hát nagyon tévedsz.
Lelkem itt hagyott darabja örökre kísérteni fog téged.

Viszlát, minden mit ismertem és szerettem.
Neked kedvesem az utolsó szó jogán:
Éltem, szerettelek, miattad ért a halál!