Gyere ülj le mellém ha mersz
Nem bántalak ma nyersz
Vártalak már régen
A végtelen csillagok az égen.

Csak egy perc a pillantásod
Hullócsillagok szép villanások
A soha el nem múló illatok
Némán rád pillantok.

Visszanézel szép barna szemeddel
Ez mitől mindenem megremeg
Hangom elcsuklik zavarba jövök
Lassan érintesz én szédülök.

Az érzés hatalmába kerít
De merően jobb kedvre derít
Csak ahogy elindul a kerékpár
Nincs ki most eléd áll.

De mégis rozsdás küllők ölelnek
Már úgy érzem ő nem szeret
Az élet nélküled ereszt mint a rozsdás szelep
A döcögős úton nem tudom merre van kelet.

Kietlen marad és lesz ez a táj
Az a sok ölelés nekem annyira fáj
Egy perc és te velem ismét egy társként
Ha erős vagyok vajon miért történne másképp.