Már rég óta érzem menni kell
Mert én szeretlek ezért tennem kell
Tudod csak egy kósza ábránd vigaszom
De veled a jó dolgokat ki nem hagyom.

Nekem már csak te vagy a lét
Neveljük fel ketten a szerelmünk szülöttét
Ami csak egy apró kósza ábránd
Mit együtt ültettünk a naplemente árnyán.

Ki is voltál te pici szoknyában tisztább az üvegnél
Óvtalak minden bajtól mert jött a hideg tél
Eleinte csak magányosan szőttem a közös terveket
Majd együtt cipeltük a nehéz terheket.

Nekem ez is több volt mint egy kósza pillantás
Ahogy a szemembe nézel az mindjárt más
De nekem csak a rímek a fejemben
Rengeteg gyönyört láttam a szemedben.

Ahogy régen a szerelmes lendület
Mind a kettőnket táncra perdített
Aztán Ámor nyilának szele behintett
Mert ő tudta egymáshoz illő két tekintet.

Ó jaj de múló káosz lehet e gyors fellángolás
Hirtelen változik ez a két pillantás
S amit neveltek együtt féltve
A szerelemmel szűnt meg együtt félve.

Már csak a könny ül a szememben
Ne sírj én óvni foglak szerelmem
Mert téged szült az én szerelmem
Kit óvni fogok örökké mert ő az én kedvesem.