Ahogy megszülettél egyből féltél
A kudarcokból inni kértél
Mert a holnap betemeti a mát
Majd körbevett ezernyi barát.

Ahogy nősz már érzem benned
Mégis merre kéne menned
Mivel a tegnap lesz a holnapod
A bizonytalant magadtól eldobod.

Céltudattal ébredsz mindig
Az utad mégis porral hintik
A múltad lesz a jövőd
Csak egy lesz igaz szeretőd.

Ahogy ősszel látod elhullani az avart
Úgy a boldogság vihara nagy port kavart
Mégis a jelened jelzi a te sorsod
Szád elől vedd el az üvegkorsód.

Sok veszekedés és vita során
Új holnapra ébredsz a sok rossz után
Mert neked édes az élet íze
Van még időd még egy csízre.

Már megbékélten és őszen mész
Nappal alszol s éjjel élsz
Mégis a sötétben félsz
De tudod még hogy mennyit érsz.

Arany szíved örök marad
Minden nap fényes, és szép marad
Mert ez a te életképed
Aki ezt olvassa rajtad el nem képed.