Nekikezdek s írom neked,
Az utolsó versemet,
Mit csak neked írok,
Hogy el ne feledd létemet!

Tekinteted, forró csókod íze,
Fogva tartja lelkemet!
A te kezed összes ujja,
Szorítja mindkét kezemet.

Könnyeid újra folynak,
S a papíron a toll egy foltot hagy.
Akárcsak rajtam az élet,
A fehér foltom örökre szeret téged!

Mikor veled voltam összekaptam magamat,
Ehhez csak te kellettél és egy kis akarat.
Csókolnám még kezedet s talpadat,
De most már lecseréltem ajkamat!

Sajnálom, hogy így lett vége,
Nem tudtunk megázni a langy esőbe.
De más is ezzel ment füstbe,
Eddig tartott az örökre.

Szerettem én mindig veled lenni,
Hangosan és tisztán nevetni!
Az érzelmeim fergetegébe fogok elveszni,
De Örökre Fogok Rád Emlékezni!