Hanyatlik már a gyenge testem,
Mohó szívem áron alul adta el,
A szerelemnek, az ócska lelkem
De ez az én formám vagy inkább pechem.

Mert a sorokat a papírra festem,
Olyan leszek mint egy rím,
Leírnak majd eldobnak engem,
Szavak nélkül sorvad el a lelkem.

Három hónap beérett fürtjei.
Te csak nyugodtan tépd ki,
Kari majd az egészet újra ülteti,
Mert azt a kertet örökre szereti.

Fáj mert fájnia kell ennek!
Az órák veled csak úgy peregnek,
Ennem kell mert nagy az én bánatom,
De inkább egy papírba itatom.

Min változtassak még? csak mondd!
Szívesen teszem hogy újra haljam hangod,
Újra lássam szemed, és érintsem a kezed,
Bocsáss meg ha nem mutatom érzelmem.

Pedig érzek én még többet is mint kéne,
De úgy érzem valamit tennem kéne,
Inkább írok hogy figyelj rám,
És maradandót alkotok neked drágám!