Most jött el a pillanat, vár a végtelen,
Az élet velem oly kegyetlen,
Álmaimat vette el tőlem,
Ezért mindenpillanatban hullik a könnyem.

Hagyom, hogy magával vigyen a halál,
Az élet nem szeretett így most a nyugalom rám talál,
Már nem fájnak a szavak, amik lelkemet tépték szét,
Hallottam, ahogy egy angyal rólam beszélt.

Ne sirasson engem senki,
Mindenki meg tanult gyorsan feledni,
Síromon ne nőjön virág,
Megbántott engem ez az egész világ.