Már rámsötétedett,
amikor elindultam haza.
Csönd ült mindenen…
- csodálatos képeket
festett elém a hallgatás -
Esőillat mellém szegődött
és a nappal szavai
egymásba olvadva
keltek életre bennem.
Arcomra pírt lehelt egy
buja gondolat,
szememben újra csillog
egy kiscsillag.
Cipőm sarka merészet koppant
az esős úton, felverve az
álmos csöndet.
Lélegzik az Élet bennem, és a fában,
az esőben, levegőben.
Mosoly merészkedik arcomra,
fák összesúgnak mögöttem,
csak a vén hold nevet…
Ő tudja… tudja, hogy magamban
szavaid hallgatom:
-gondolataid a szellőben,
suttogásod az éjben,
tekinteted a napban
én legyek-
És én ölelkezem a szellővel,
az éjjel, és a nappal.
Ma este különös illata volt az esőnek…