Verseim valóját soraim vértezik a magosba,
Hontalan lelkem ott hagytam nektek szavakban,
Ez hagyaték, vesd ki mit takar, mi mást hagyhatnék
Itt a komor csendben, fogadd propagandám, így lesz elméd rendben!

Olvasva soraim szüntelen, hűtlen érzések járják át az eszméd,
Lojalitás hiányában, szabatos gondolataim alanyi joggal levetnéd,
A végtelen mélység homályába, veszett vadsággal taszítod kárba,
Mi évezredek során, Isteni bölcsesség nyomán köttetett imába!