Számtalan gondolat,
egy valóság az életem tükre,
Bennem marad a néma hangulat mindörökre.
Ez fikcióim trükkje,
vagy kárhozott egy világ?
Hol csend peremén járva én meglelem a hibát.

Poétikus aspektussal nézek le a földre, geo szférában élek,
miközben több sebből vérzek, ezen ördögi körben.
Megleltem magam a tükörben, már nem vagyon le törve,
komplementált énem, s két-kezem között tartom önön valóm, létem!

Deklarálom mi a célom, nem ural el engem zord tél-rom,
Szellemes strófáim szórom rátok, ki megérdemli arra ...

Ötven nap húsvéthoz,
mind együtt űlének.
Az összes apostol,
ki kedves szívének.

Jézus megígérte,
eljő a szentlélek.
Kitöltetik rájuk,
nagy csodák történnek...

Párthus, méd és zsidó,
római és görög.
Csoda történt vélük,
nyelvük másként pörög...

Angyaloknak nyelvén
van, ki megszólal ...

Szikes, magyar pusztán, izzó napsütésben,
Gulya legelészik a gémeskút tövében.
Olykor elbődülnek, nyakukat kinyújtva,
Borjuk szopni készül a tehénhez bújva.

A gulyások vígan főzik a jó gulyást,
A marha nem tudja -, miből e paprikás.
Bizony minden korban, ez a gulyás marha,
Amúgy a javából, jó nagy volt a szarva.

Van hamis ...

Tanultam volna, ó, Egek,
Ifjúságom bolond korában
Ízlett volna a becsület,
Volna most házam, puha ágyam!
De én? Az iskola megett
Csavarogtam, bitang fiú...
Ezt írva, most majd megreped
A szívem, oly szomorú.

Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog.
Tudom, a munkát a lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.