A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott emlékül.
A barátságunk köteléke egyre jobban elmélyül.
Veled minden napom egyre jobban felélénkül.

Kérlek maradj itt és lépj velem át egy életen.
Légy nekem egy legenda kivel az életem élhetem.
Ahogy együtt sokszor álltunk a járda hideg peremén.
Ugorjunk hát mindketten az idő acél fogaskerekén.

Ez az állapot egyikünknek sem lehet börtön.
Hisz a legjobb barátomnak utókorom darabkáit költöm.
Az én életem, lelkem nélküled olyan mint egy kártyavár.
Nem a haragtól hanem a boldogságtól vörös a látóhatár.

Ahogy ez a kép is gyermeki elmémbe te is beleégtél.
Nem egy művirág vagy mi a polcon elenyészett.
Forró barátság ég mi egy évezredet is túlélhet.
Én nem vágyok másra csak a valóságra,

Egy baráti ölelésre, egy baráti kézfogásra.
Ha pedig menedékre vágyom azt benned megtalálom.
Hisz te vagy kiért mindig és mindent megteszek.
Én benned és a barátság kötelékében hiszek.