Beköszöntött a tavasz méla lágy illattal,
Temérdek virággal és a kertekben méhrajjaj.
Újra elindul az élet a földön,
A tavasz darabjaiból a versem költöm.

Érzem még a hajnalok hűvös hivását.
Látom az alkonyt mi a tél hajába kapaszkodik.
S érzem a nap minden sugarát mi a hideget elűzi.
Hallom a hívogató szelek lágy ölelését.

Figyelem az embereket kik bőrükön tapasztalják,
Itt a tavasz az új élet, a természet virága.
A természet súgja fülembe némán.
Kelj fel érezz és láss, halld a nap sugarát.

Madár énekel minden fa rügyező ágán,
Lelkemnek ez hoz megnyugvást igazán.
A tavasz a gyógyír, szín a szürke hetekre.
A nyár a tavasz nélkül semmire sem menne.

Szél fütyül fáradtan az úton üldögélve.
Az utca porát még felkavarni sincs ereje.
A felhők is meglapulva ejtenének könnyeket a földre.
De sírni nem tudnak a tavasztól, így elfoszlanak örökre.

Ezt a korszakot a föld hányszor átéli.
S mindig újabb és újabb élettel feltölti.
A puha pázsit zöldell és harsan a réten.
Tavasz, te oly puha vagy akár egy lágy fészek.