Nem terem az ananász a durva giz-gazok között,
Felettük járunk mi néhányan, kinőttünk.
De az inda megfolyt, lehúz és eltakar.
A posvány tetején csak a gaz nő, elfed az avar.

Mindenkit befed, elborít a sötétség kora.
Hová lett 1848 forrongó korszaka?
Eltűnt közel 160 év büszke sorsa,
A sok viszály mi népem balul húzta.

Nem élhet már ember nyugodtan a hazában.
Nincs ki felkarolja, ápolja rettenet kínjában.
Lassan fonják az indák és húzzák egyre lejjebb.
Ez a furcsa dzsungel lassan elterjed.

Hová lett az ananász e szép, ízletes gyümölcs?
Töve megvan ott nyugszik rajta rengeteg termőrügy.
A gazok lefedik, beborítják fonják.
A s fa mi virágzott, most még levelet sem bont.

Aki mégis kinőtt a gazok közül itt hagyta e hont.
Árulók lettek belőlük ősapáink vérét itták.
Elárulták ezt a földet és a szent hazát.
Kínok közt éltek azok kik lehulltak az ágról.

Könnyeik öntözik az elárult földeket,
Ebben a világban árvaként élhettek.
Megvetette őket ez a gyönyörű hű ország.
Ezrek fulladtak meg az indák halálos súlyán.