Rosszul érzem magam
és életem sötét tájait róttam,
s kerestelek mindenben
az égben és a levelekben
és mindenhol ,ahol csak lehetett,
de az egész reménytelen és elveszett.
Három napja nem hallok rólad,
nélküled nincs számomra holnap
s tudom te se szereted,
ha zaklatlak szüntelen,
de kérlek értsd meg
vanm, ami lehetetlen.
Ilyen a felejtés és a szeretet,
hogy elfelejtselek
vagy, hogy mást szeressek
és megértem, ha elfoglalt vagy,
de szügségen van
arra a pillanatra,
hogy írj,s később megölelj,
hogy karjaimba zárhassalak,
számíthassak rád, ha kell
és ígérem veled leszek.
De nem hiszem,hogy bekövetkezhet.
Marad az emlék és a tény,
hogy hiányzol mindörökké.
De még próbálkozhatok,
erra vannak a levelek és képeslapok,
s úgy záporoznak feléd,
mint hópelyhek téli estén
és remélem egyszer a lelkedre is hat,
majd erőt veszel magadon
visszaadod mindazt,amit adtam
és az életem újra futhat
s nem lesz vége soha.
Megfogod érteni mit jelentesz nekem
és fény borul az égre,
ha érezhetem, hogy ajkad mennyire éget
és lesz még tűz,
ahová szívem űz
s karjaidba zárhatsz,
és megadod azt,amira vágytam,
szeretetre és boldogságra
és az élet új értelmet lel,
melyet nem találtam meg sosem,
s te leszel őrangyalom,
aki kivezet a labirintusból
és önmagam leszek végre.
De semmi sem igaz.
Maradnak az álmok és a vágyak
s rádöbbenhetek arra:
hiányzol, jobban, mint valaha.