Gyerekrajzoktól szép a járda.
Rajzok vannak egész végig rajta.
Értékesek, bár sok láb tapossa.
Fogyott ám bőven a sok kréta!

Köztük egy kisfiú is rajzolt a szomszédból
és nem tudott hova lenni a boldogságtól.
Megnéztük a rajzát felnőtt ,magasságból'!
Köszöntöttük a , kis művészt' barátságból!

Egy áárnyas helyen a terraszon ebédeltek a rokonok,
amikor a kisfiú nagyon-nagyon őszintén elcsodálkozott!
A kérdése ez volt: Anyu! A kis művész tényleg én vagyok?
Hiszen én mindég örömmel, nagyon boldogan rajzolok!

Ez a gyerek aranyos és milyen kis szerény!
Az életben nagyon sok ilyen ember kellene!
Életében nem biztos, hogy tényleg művész lesz,
de egy biztos: őszinte, tisztességes ember lesz!