Őseim sírjánál kivont véres kardal állok
A szellemeik suttogó hangjára várok
Mik csak suttogják ölj-ölj bátran
Mert itt már nincs félelem a kopjában.

Csak az acélpengém a tokjában
Mivel emberek vérét ontom sorjában
De most csak várok itt fáradtan
Kit gyilkoltam mindnek lelke ártatlan.

Izzik már a penge forr a kupa bor is
Itt már ölni képes a szó is
Éles érzékek az éterbe érnek
Milliónyi emberek sírva félnek.

Mert még mindig irányítanak a férgek
Tőlük még a harcosok is félnek
Meglágyul a pajzsuk megszűnik a törjük
Ők csak ezért félnek ennyire tőlük.

De egy végső csatára szólít a vezér
Ölj gyilkolj mert ez mi veled felér
Follyon az ártatlanok vére kardodon
Lássa a dühöd a féktelen arcodon.

Egy nagy háború után mindenki sírt
Egy sebesültet két ember kísért
Győztünk mégis mindenki fél
Az arcomon szárad az sárral kevert vér.

Itt állok sisakom már levettem
A sírbolt előtt elmondok egy fohászt
Őseim lelkéből építek egy hazát
A feledés homályába merítem a csatát.