Ismét csak várok,
Az idővel harcolok,
Ennek hatására a lapra karcolok
Nem felejtem el arcotok.

Részegek jönnek a váróba lassan
Padon ülve elalszanak halkan
Hajléktalanok üvöltenek kint a parkban
Ránézésre olyanok akárcsak Tarzan.

Mellém ül egy ember elég ittas szegény.
Kiáltva kutatja szatyrát ő igen kemény
szatyrában cipője mellett van egy kiló kenyér
Csak „mőőáááőőőőbőőő” mondja szegény.

Jön egy barátja sört inni hívja
Néz értetlenül a piától elég méla
Gyere velem kérlek te szerencsétlen borjú
Mondja neki a másik szerencsétlen bárgyú.

Elbotorkál a két ittas tag
Látszik rajtuk mindkettő agg
Miért ebbe ölik bele a sok pénzt
Látszik nem kapta ők elég észt.

Újra egyedül várok gondolkozom mégis
Ilyen leszek idős koromra én is?
De nem tűnődök én tovább ezen
Élvezem a mostani élj a mának életem.