Kinek van hatalma?
Talán az embernek?
Vagy akit mindennap félholtra vernek?
Nem számítanak itt a szavak csak a tettek!

Mert ahol fegyvert nyomnak a gyerekek kezébe,
Úgy csecsemőket dobnak könnyen a szemétbe.
Ők élnek tovább vígan ártatlanul,
Mi pedig ezek miatt kelünk kialvatlanul.

Ahogy gyereket nevelnek egy jómódú családban,
Mégis lelkét hagyták feneketlen mocsárba.
Haza térünk mi ide vissza, s hol alszunk el?
Reggel mégis egy másik világban kelünk fel.

Kinek van hatalma?
Talán az embernek?
Nem! csak az élet használja a sorsot fegyvernek,
Mert ők együtt szőnek terveket ,és visznek véghez tetteket.

Meddig tart e hatalom?
Mi vész el vele végleg?
Talán csak te, ha folyni látják véred,
Mert ők téged akarnak csakis téged.

Szegülj szembe vele!
Irányítsd a sorsot, lassan törj az orra alá borsot!
Tedd meg és hidd el jobb lesz az akaratom,
Majd akkor derül ki kinek a kezében van a hatalom!