A Nap megöli a Holdat,
Hogy a Föld kedvében járjon.
Titokban mindenki erre vágyjon,
Mindenkit a halál megváltson.

Ó te költő tisztán élj most,
Mint Jézus élt egykoron.
Mégis oly erővel, tekintéllyel,
Mint az erős nagy farkasok.

A sok okos átlát a buták tömegén,
Úgy ahogy ő meg én,
Azaz a költő és az ő tolla,
Mert mi vagyunk a krémje ti meg a torta.

Itt mindenki halálraítélt,
Mint egy farmon minden állat.
Itt a karámot jelenti az állam,
Ha nem figyelsz felkopik az állad.

Légy kétszínű és hazudj bátran,
Rúgj be nyugodtan egy bárban.
Úgyis az utolsó pohár után mész,
S nem tudod, hogy meddig élsz.

Élni fogsz míg hagynak téged,
Csak figyelj oda mert hamar véged.
A semmi szöveged a halálod előtt elhinted,
S nem marad más csak a farkas tekintet.