Az élet egy perc előtted nyitva a kapuja.
Nincs kéz ami téged még ide húzna vissza.
Egész tested az élet hideg vizét issza,
A lelkedbe látok és ez mindennek titka.

Ez az egy perc mi érted vagy rólad szól.
Az élet ami feletted angyal szárnyakon száll.
Az örök gleccserek ormán a messzeségben.
S ennek árnyékában ballagsz mással kéz a kézben.

Ahol ez lakozik nincs helye a hitednek,
Itt kell kialakulni az egyenes tudatnak.
De látom én még mindig, szürke a táj,
És neked minden hamis szó fáj.

Mert nem tudom ki vagy, honnan jöttél,
A tükörbe néztem s te leköptél.,
Használd ki az időd mert egy percig éltél.
Amit elvesztettél soha nem kapod vissza!

Az élet adott mindenkinek időt de még mennyit.
Te mit teszel cserébe gondolkodj, semmit?
Én látok, s nem nézek , láttam dugába dőltek tervek,
Ne hagyd magad nem ezért kaptunk egy percet.

Szakadjanak a láncok, váljanak valóra álmok,
S az az egy perc amit én bennetek látok.
Mert te is és én is mindketten emberből vagyunk,
Régóta dédelgetett álmokat meghalni nem hagyunk!

Valahol most új percek áztatják el a szemeket.
S ezalatt kell embereknek a csúcsra emelni mindenüket.
A halál listájáról egy valami mossa le őket,
Az a perc amivel ők a csúcsra törtek.