Ócska rímek, mondatok egy senkitől!
Ennyi nincs mit tenni csak menni kell.
Mondhatnám úgyis, hogy menni köll.
Az vagyok, aki régen a mélyből feltört,
Egy gyerek aki felnőtt s nem elég neki a,
Játszótér unalmas, csendes homálya!

Fájdalom és félelem ült ki az arcára,
A magány lett az ő egyedüli barátja.
Lehet volt egy cimborám ki kanál vízbe fojtott,
Az fáj, hogy egy újabb nézi az előző hogy bántott.
A lelkem rongyos és erősen tépázott,
Mint szakadt vitorla mit tengervíz áztatott.

Nem mész semmire ha eltakarod szemed,
A helyes irány ahová nem szemed hanem szíved vezet!
De már nem látok kiutat megfolyt a félelem.
Ami engem ért az csak sérelem!
Talán majd reményt adok egy pillanatnak.
Egy cipőben járok azokkal kik itt maradtak.

Csak elestem és most fulladok a portól!
Vagy a valóság medrében az igazság szagától!
Barátom te szemembe nézve belém rúgtál a porba,
Pedig azt mondtad számíthatok rád a bajba!
Mint Júdás csak te nem csókkal árulsz el,
Csak átkozott szavakkal pártolsz el!