A szívem már egyszer megfagyott,
Mert Renike 3 hete elhagyott.
Azóta változik a lelkem,
Örült zenétől zsong az én fejem.

Farmerem maradt és a tolltartóm,
De lassan ezeket is eldobom.
Valójában az zavar, nagyképűnek tartasz,
És mindenkiben azt látod amit akarsz.

Hát igen ez lennél TE,
Aki magát előttem eltemette.
Testemet lelkem régen felkereste,
Azóta ők játszanak bennem össze.

Ez vagyok én akit látsz,
Akire lehet egy hideg alkonyon vársz.
Megszólod a verseim de nem érdekel,
Gyáván más lelkét így falod fel.

Homályban élsz és a szemeddel látsz,
Lelkedtől félsz mégis tökéletességre vágysz.
Szívvel láss akárcsak a Kisherceg,
És belsőd szépíti meg az utolsó perced.

Te csak nézz rám újra!
Így kit látsz vagy láthatsz?
Rád bízom a döntést csak érezz,
Csak nehogy lelked ezer sebéből elvérezz.