A rózsa ledobná szirmait,
ha érezné bőröd illatát.
A nap fénye felhőt kívánna
ne lássa szemeid sugarát,
kráterek-lávái kihűlnének
forróságod oly merész.
Meghajszolt lovak remegését
érzi testem ha simogatlak,
s térdre omolva előtted
mint bálványimádók
úgy hiszek szerelmedben.

Testedben vagyok beszöktem
mikor sóhajtottál.
Ereidben sodródó sejtként
szívedben megbújok,
míg dobban, veled élek
ha már nem én is meghalok.