Ha igaztalan a vád:
Hiába görbül lefelé szád,
S a könnycsepp sem fordul vissza,
A sós ízt legfeljebb
A te ajkad issza-
Mert részvétet ha lelsz is:
Igazit nem kapsz,a mélyet:a lelkit!


Tanuld meg végre:egyedül vagy,
Csak a bánatod, mi végtelen nagy!
A sors, nagy bölcsen úgy rendelkezett:
Az ember egyedi,
Tehát magányosnak született!
Egyedi és megismételhetetlen,
Ezért nincs társa!
Menjél magányos utadon,
És ne is gondolj másra!