A hajnal csendjében
bújok hozzád képzeletben.
Ágyad vágyai átölelnek,
igy alszol s én nézlek.
Lehunyt szemed alatt
meztelen testem,
szádon forró ajkam,
bőrödön puha érintésem
álmodja a tegnapokat.
Leülök ágyad szélére,
tenyeredbe teszem
apró kezem.
Pszt...szólok hangosan
doboló szívemnek,hogy
fel ne ébresszelek
szerelmem.
Nézlek...ahogy rebben
szempillád és homlokod
mély ráncába elbújt
félelmed.
Szeretném rásimítani az
örök mindenséget.
Hiányzik vállad meleg gödre
és karod óvó ölelése...
Megsimogatlak lágyan, hogy
fel ne ébresszelek,
hiszen engem álmodsz
a hajnal csöndben.
Könnycseppek gurulnak
fáradt arcomon.
mennem kell...
A nap és az
álmok ébredni készülnek,
Lábujjhegyen, számon
neveddel elindulok a Végtelenbe...
Csak egy dal halk üteme szól a
fülembe.....
\'ne sírj a könny nem segít,
nagy út vár rám...és én féltelek\'(Ghost)