Holmi képzelgések eme elsarjadt,
szánalommal fűtött hangulatú világban,
A végtelen mezőkről, kopár sziklákra terelt,
már látom \'Semmi sem hibátlan\'
Nincs mi tökéletes, a moralitás vesztében
már mindent kényszeresnek titulál a fajunk,
\'Oda az erkölcs, oda a szokás,
éljük az életünk, míg meg nem halunk!\'
Az idő láncra verve szorít, tömlöcbe rekesztve,
az élet összes szennye holtomiglan elborít?!