Fájdalom a járja át a testem,
Egy árva gondolatba epedezve,
Kiutat kerestem a félhomályból,
Szürke fátylát rám borítva gátol.
Zord zendülések zavarta tudat,
Ezernyi ihlet inspirál, távoli utakat mutat.
Manipulált tetteim, vérző hangulat.

Untató soraim porba hintem,
Nyugtató harmónia uralkodik benn, a szívben.
Néha napján feltűnő kósza képzetek,
Isteni színjáték, vagy holmi hitvány képzelet?!
Mennyei csend peremén járjak is bárhol,
Ábrándokat kutatva sosem menesztenek e világról,
Röpke pillanataim takarnak tétován, oly marasztaló mámor.