Csak ültek egymás mellett,
A lánnyal egy fiú állt szemben,
Ők még nem találkoztak,
De össze nem is barátkoztak.
Hiszen a lánynak választania kellett,
De ő a lépcsőn csak ment egyre feljebb.
Az ugrásra készült,
Belül, szíve rémült.
Visszarántani akarták,
De a lányt, már csak lent találták.
A fiúk térdre estek,
És újra egymással szemben.
Az évek során találkoztak,
És a gondolattal is megbirkóztak.
Hogy a lány, akit szerettek, nincs többé,
De szívükben az emlék megmaradt örökké.
Majd a lány sírjára borultak,
És arra az estére gondoltak.