Köszönöm hogy voltál nekem
s hogy sokáig fogtad a kezem
segítettél megérteni a világot
kertemben nem nyílnak már virágok
megfagyott az életre vágyó bimbózó
távolból jövő hívó szó
néma csend mi engem körül ölel
vágyat nem olt egykor forró
immár hideg öled.

Sorsunk akaratlanul egybeforrt
s most üljük a halotti tort
szerelmünk felett
Élt 9 évet
nézem a sok-sok képet
elszáll a mosolytalan lélek
továbbsuhan másik felét szüntelenül
keresve
bolyong s elrepül bambán, kábán
keservvel.

Türelmed kértem én s elfogyott
a remény, hit, szeretet,
hogy nem létezem
másnak csak itt és teneked
szerelmi bánat jaj mit tettél
hogy fiatalságom delén beköszönt
a hideg tél
s télre majd tavasz jő nyílik
a hóvirág
s elmúlik majd szüntelenül vágyni
Rád.

Nincs magyarázat sem mentség
eldöntötted ez itt a vég
szívemben gyertya ég s emléked
sokáig őrzöm
mert embert még nem szerettem
így e földön
s a fájdalom semmiből előtör
csillapítani ó mondd jössz-e
vagy szívem összetört darabkáit
hogy rakjam össze?


Az Isten áldjon meg téged
őrizd meg szíved mélyén a szépet
mely boldogságot adott és örömöt
s nem azt mely gúzsba kötözött
keresd meg ki boldoggá tesz téged
s megérted milyen szép az élet
mert így élni tudom néked
nem jelentett mást
mint szüntelenül keresni az enyhítő
forrást.