Szeretem a délutánokat,
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit idézi.
Szeretem a felejthetetlen pillanatokat
őrizni,
a szavak bölcsőjét ringatni
s építeni embert,
megacélozni rozsdás szíveket,
hitet önteni a derékba tört délutánokba.