Jégcsapok néznek le az ereszről
csúsznak a hideg délutánba
megduplázza magát az idő
úgy ismétli az elmúlást.

Már a semmi is mindenné válik
reszket a fagyos rongy
kutyák fázásába borzong
a jéggel teli itató.

Befagyott ablakon jégvirág
szép, mert természetes
zúzmarás utcákon lépdelek
megfehéredek én is benne.