Néha mintha nem lennél, pedig vagy,
úgy tűnik csak kitaláltalak én,
hogy elkerüljön a magány és fagy,
egész nap édes arcodat nézném.

Meg járás közben tested ritmusát,
de hiába minden, ha nem vagy velem,,
csak várom az idő lassú múlását,
és néha nem találom a helyem.

Tudod kedves nem könnyű nekem
így lenni napról napra magamban,
meg bölcs és öreg már a fejem,
és sok ősz szál van kevés hajamban.

Hát ne várj, légy velem, amíg bírom,
e szonettet Neked ezért írom.