Félek attól hogy felkel a nap
Hogy arcomhoz ér és megsimogat
Az éjszaka az én világom
Úgy életem mint halálom
A temető az én otthonom
Elhagyni félek nem akarom
Az új dolgokban már nincs erőm hinni
Itt akarok élni nem akarok menni
A hold sarlója a mécsesem
Ott nincs fájdalom nincs félelem
Ha sétálok földszagú ruhámat felveszem
S virágok közt hajtom álomra fejem
Hagyjatok békén hagyjatok itt
Már semmi nem jó semmi nem segít
Nehéz újra bíznom és szeretnem
Ne zaklassatok hát: Hagyjatok itt lennem...