Nem bírom a fájdalmat,
Mely most szívemen áthalad.
Sose éreztem még ilyet,
Nem akarod átélni,csak hiszed,
Hogy mindent kibír a te szíved.
Sikítok és ordítok egyszerre,
Nem tudom mi fáj,
De érzem, hogy meg lettem sebezve.
Te vagy az oka mindennek,
Aki miatt nem tudok parancsolni a könnyeknek.
Sírok, mikor eszembe jut minden,
Mikor nem volt gond,
És rendben volt minden.
Reménykedtem benne,
És erősen hittem,
Nem lehetsz más, mint akit megismertem.
Csalódnom kellett,
De nem benned...
Hanem magamban...
Mert hittem, hogy minden rendben van!