Májusban egy szép esti napon
Valaki kopogott az ablakomon.
- Ki az? Kérdeztem, és ajtómat kinyitottam.
Kaszával kezében, az arcát nem láttam,
Ott ált a Halál, fekete, rongyos ruhában.
Suttogta keményen. - Gyere velem!
Bűzös leheletétől rögtön megszédültem.
- Hagyj itt mindent, és ne hozzál csomagot.
Elpazaroltad az idődet, és nem kapsz ...

Nézte magát büszkén a tükörbe,
hogy milyen jól áll neki az új nyakkendője
a régi piros-kék csíkos volt, de elhagyta,
hogy mikor és hol azt már nem tudja.
Az inge is elszakadt, de azt kidobta
csak a tegnapi nap meg az este izgatta.
A fülénél friss karmolás nyoma látszik
maga elé nézve a férfi elmélázik,
memóriája mostanában sokat ...

Lázam volt tegnapelőtt, - s a szobám,
Úgy forgott velem, mintha ültem volna
Egy sebes körhintán!

Úgy éreztem magam, mintha Vidámparkba lennék,
Egyre gyorsabban forgatta lázam
Szobám ringlispíljét.

E ringlispílre ülve, szálltam körbe - körbe
Hajamat lobogtattam a langyos kora esti őszbe.

Úgy rémlett az előttem levő székbe ...

Vannak napok mikor nem küszködöm,
mikor nem állnak kint a küszöbön,
azon démonaim melyek emlékeim emésztik,
s lassacskán mind semmivé enyészik.

Csak bízom csak reménykedem abban,
hogy mások talán nem vagy csak lassabban,
feledik mindazt amit tőlem a betegség elragad,
mit lassanként elvesz míg semmi nem marad.

Bízom, hogy ha ...

Nem küzdök...

Óh, jöjj fájdalom átadom most a testem,
nem küzdök reménytelen ellened többé...
Feladtam már mindazt amit kerestem...
Gyűrj le végre! Nem küszködöm örökké.

Fáradt testem könnyű préda... Jöjj el kíméletlen!
Vess véget a kínoknak végre... Óh, fájdalom!
Te aki kínzol tíz éve már... Ne legyél éretlen!
Látod ...

Hat négyzetméternyi szabadság csupán ennyi jutott,
harminc évnyi rabság után saját teste börtönébe zárva,
millió kín, gondolat, vizsgálat és kezelés mind elbukott,
most csak fekszik vaságyán, végre a megváltásra várva.

És nem jön senki... Nem tűnnek fel cikázó hófehér fények,
nincsen virágcsokor kredencén, sehol egy könnyező ...