Koppan és kattan a vonat kerék,
Dobban a szívem és rohan feléd.
Álom, vagy valóság, hová vezet?
Tudom, hozzá, mert Ő is szeret.

Néha mélán nézek az ablakon át,
Látok kint futni sok rohanó fát,
Szólnék: \'Hová futtok, Ő nem arra van?\',
De rájövök, a sok fa nem hozzád rohan.

Fékez a vonat, a vastalp tapad
Miért fékez, hisz alig halad?
Aludnám át az egész utat,
De nyitott szemem Téged kutat.

Lehúzott ablak a vállam felett,
Min át a nap most felém nevet.
Bár ez még nem a Te mosolyod,
De tudom, a peronra elém hozod.

Húszezer volt a fejem felett,
Utam hosszú, de hozzád vezet.
E ritmus olyan a sínek között,
Mint szíved hangja a szívem fölött.

Lassul a vonat a célom előtt,
Alig várom, hogy láthassam Őt,
És szíve áll végre szívem elé,
Remélem, nincs vonat visszafelé!