Rád gondolok, s a sírás folytogat,
Még nem tudom, mit érzek irántad én,
Csak azt tudom, ha látom arcodat,
A szívem nem marad nyugton a helyén!

Szerelem ez? Nem lehet szerelem!
Ez csak egy csalfa délibáb,
De ha meglátlak, akkor már nincs kegyelem,
S a lábam botladozva visz tovább.

Szerelem ez? -újra kérdem én,
Nem! Nem az...csak..szimpátia!
És ha mégis? S ha nem leszel enyém?
Az lesz csalódásim legrosszabbika.

Nem szerelem! Az nem lehet!
Nem engedem meg sohasem!
Mert ha eluralkodik ez az érzés rajtam,
Már nincs megállás, nincs kegyelem.

Néha azt kívánom, hogy ne is lássalak,
Szeretnélek messziről kikerülni téged.
Máskor pedig...felforr a vérem,
S boldog szeretnék lenni véled.

A legjobb az lenne,ha elfelejtenélek,
De nem tudlak a fejemből kiverni téged.
Szerelem ez? És ha nem,akkor mi?
Remélem válaszol majd erre az élet.