Csak hull, hull a nyári zápor,
Illata, és minden cseppje mámor.
Szeretem az eső lágy illatát.
A poros föld issza minden cseppjét.

Az eső mi áztatja a porózus földeket,
A felhő éltető nedvétől az egész föld megremeg.
Lágy, csendes és langyos eső ez,
Miben még én is megfürödnék délben.

Halkan hullik alá csak az ereszben csepereg,
A tikkasztó meleg után minden felébred.
Szeretem a föld és a fák ázott illatát,
Ez az mi arcomra ezer csókot ád.

Csip-csepp le is cseppent a földre,
Tört magának lassan utat s lefolyt a mélybe.
Az életet adó humuszt higítja fel,
A fák hajtása enélkül nem nőne fel.

Elapadt folyók újra megtelnek vízzel,
A víz így azonosul már mindennel.
A folyókkal a természettel az-az, az élettel.
Ahogy jön, úgy távozik csepegő énekkel.

Felkelek agyamból az ablaknál frissülök,
A pocsolyán fodrozódó cseppektől szédülök.
De megfog a párkány, a párolgó aszfalt látványa,
Csak ess eső és hozz szebb holnapot a világra.