Ahogy a vad a vér szagát, én az utálatot érzem,
Köztetek járok és viselkedésetek alaposan nézem,
Úgy cselekedtek akár a kopó akit kiképeztek,
Ösztönből képviseled magad, és tetteid akár egy állat.

Ebben a játékban neked mi lehet az öröm?
Húsodba fúródik tíz ellenkező köröm.
A vér szagától megvadult ostoba lény leszel,
Ne hagyd! Tetteid gátolják, hogy egy életet elvegyél.

Te ott! A járdán ruhában járó felbőszült állat.
Azt várod mikor tölti meg friss hús a tálad,
Mikor ölhetsz ismét és csillapíthatod éhséged?
Nem derül ki semmi, elszáll minden kétséged.

A te lelked a gyilkos, mégis kést emel az enyém,
Fogunk mi még találkozni a járda peremén.
Hol ádáz küzdelemben egy új holnap születik.
A az ösztön a buta világban eltöröltetik.

Hideg, nyúlós, ködös reggel eljött az idő.
S a flaszter kopott mintájából egy csatatér kinő,
A járókelők értetlenül és beletörődéssel figyelnek,
Hol a gyönyörű fényes penge ontja vörös véred.

Hosszan folyik végig az utca rebbenéstelen arcán,
Hogy lássa mindenki, felülkerekedtek az ösztön hatalmán!
De most nem lélegzik senki, minden csupa rom,
Valóra válik minden megvalósíthatatlan álom.

Tested porait elfújja a szél, az utcazaj elnyomja lelked hangját,
A történt események után mindenki tovább áll.
Rájöttem, hogy nem a szívem vezérelt hanem az ösztön,
Most már ezt emésztem, ez az ösztön csinálta főztöm.