Kicsordult egy könnycsepp a szememből,
És egy hatalmas vihart kavart érzelmeimből.
Tudom nem láthatlak többet én téged!
Mert elmentél és nem fogod soha többet kezem.

Csak te hallottad meg mikor én nevettem,
Csak te törölted le könnyem mikor én sírtam.
Te túl messze jársz már innen,
Olyannyira, hogy már csókod ízét sem érzem.

Nem tudom meddig, de itt vagy szívem mélyében,
Még mindig ringok e hamis kétségekben.
A Hold fénye még itt cikázik felettem.
Én pedig csak a szerelmet kerestem.

Darabokra tört a szívem és a sors akarta így,
Hogy érezzem újra ezt a szörnyű kínt,
És újra éltem mindent mi sokszor szétszakít,
Le is írok minden mi belülről szétszakít.

Már az ágyamban fekszem és a hideg ráz.
Egy vitorla vagyok amit a szél csak tépáz.
Összeszorítom mindkét kezem.
Hátha tiéd ezek között megérzem.

Kicsordult egy könnycsepp a szememből.
És te ott álltál vidáman előttem.
Te felém nyújtottad kezed és én mégsem éreztem.
Mert én a kínzó érzelmek között elvesztem.