Rég láttam anyám, de rég,
Nem tudhatom vajon él e még.
Szeretem, mert enyém szegény,
Én árva, szegény legény.

Vajon villan e lágy mosoly ajkán,
Mint egykor zsenge fiatal lánykán.
Vajh, gondol e rám egyetlen anyám,
Nem hinném, mert távol van a tanyánk.

Ó, mennyi baj, vívódás ez énnekem,
Ha itt volna, akkor hinné nékem.
Megcsókolnám lágyan szépen,
Ő, simogatná hajam szerényen.

Haj, busa szépsége a létnek,
Mikor boldogtalan vagyok, lénynek.
Tovarepülnék magas fellegen,
Hisz' gyötör vigasztalan életem.

Tekints reám Te, édes jó anyám,
Forgasd ki búval bélelt tarisznyám.
Töltsd meg nékem örömmel, mosollyal,
Ha búm lesz, széttöröm guzsallyal.

Búcsúzom hát, most már Tőled,
A kisszobámban sír a kisded.
Ölembe veszem, elringatom szépen,
Mély álomba szenderül REMÉNYEM.