Gyermekem szendereg ágyában csendesen,
Ajkán az édes álom méze csurran szertelen.
Orcájára hamvas mosoly ró apró gödröcskét,
Imigyen alussza gyermekem álmát.

Ó, mily' édes, mily' tündér e gyermek,
Tudom, hisz' \'mondják\' idegen szemek.
Ha ébredezik, nem sír, vidáman nevet,
Gőgicsélve emel ajkamhoz pöttömnyi kezet.

Szilaj kacaj zengi szobám teli,
Mert érzi, hogy vidám lesz mindenki.
Felül merészen, - körülnéz keresve,
Hogy babáit is álmukból ébressze.

Megcsókolom gyengéden, szelíden, mosolyog,
\'Köszönöm, hisz' mindig rád gondolok!\'
Ezt olvasom tündéri szép szeméből,
Ő, született gyermekem, - életem reménye.