Hatvanhat évesen jövőm már nincs
És minden megélt nap ajándék… kincs.
Jelenem? Az talán van, mert élek,
Élet nyűgébe még beleérzek…

Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni,
Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni...
Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni.

Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Öregségemről… ez most vízióm?

Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek?
És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek?

A
Remény
Állandó.
Vagy te idős,
Vagy apró gyermek.

Nem
Merem
Reményem
Felfedni. Még
Őrültnek hisznek!
*
Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt ...

A leírás, TANQ -ban…

Álmom csak kecsegtet...
Csatatereket, nem győzőm...
Fénytelen nappalok...
Álmodni jó... hiú remény?
Nappal szeretetben szegény.
*
Elmúltam már hatvan...
Vannak, sok kis csataterek...
Lét, legyőzhetetlen...
Évek gyorsan tovaszálltak,
A vágyak még motoszkálnak.
*
Öregség bajjal jár...
Tervezni, immár ...

Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított,
Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott.
A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott…
*
Fénytől lett hajnal,
Csend lett a reggel ura.
Új nap és remény.
*
Világosodik,
És a Hold eltűnőben.
Ásító reggel.
*
Mindenki felkel,
Test után lélek ébred.
Látszik, jó nap ...

Vizionálós kérdések válasz nélkül?

Ki mondja meg mi az élet? Az, hogy végre megszülettünk?
MI az élet? A harcunk velünk? Vagy, hogy utat keresünk?
Keleten... a karmánk és ez az, mibe beleszülettünk.

Megszülettünk, de mivé leszünk?
Teszünk vagy sem, van-e sok eszünk?
Netán, léten kívüliek lehetünk?
Valami nem tetszik, s odább ...

Ülök, elmélázok és bennem új gondolat született,
Ilyenkor a régiek, előkeresték pergamentet…
Én a famentest, sietve, míg a gondolat nem veszett.

Mint hithű fűzfapoéta írhatnék… mert ezek is témák,
Hogy nézik az útszéli akácerdőből a virágzó fák,
A halálba menők kezeiben… vannak szép orchideák…

Vagy írhatnék szép verset nektek, ...