Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban…

Az elmúlás, ördögtől való cselekedet?
Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket…
Már
Sátán
Kerülget,
Megfelelő
Pillanatra vár.
*
A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva!
Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,.
Ha
Sorsod
Mostoha,
A halál ...

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában…

Kegyelem csak néz…
Körben, enyész már minden.
Múlás is múlik…
Fekete rózsa nyílik,
Halál csokrába illik.
*
Kegyelemnek itt
Már nincsen semmi dolga.
Múlás, múltba vész!
A vég köpenybe burkolt,
Sötét szíveken hurkolt.
*
Kegyelem leül,
Lehet, megint elkésett?
Utólag… ...

Távolban hófehér sziklaszirt dereng,
összemosódik éggel, messzi mereng,
nem hiszi, sápadt arcú nap világol,
fényesség uralkodik őszi világon.

Meredek az út, mely hozzá felvezet,
hulló falevél jelzi ősz-ünnepet,
erdő nem beteg, sárgaságot öltött,
halál színe tán. Szívem kíván ötöt:

jót, vígságot, békét, szerelmet, ...

Megérintett az elmúlás,
a nyár vége közeleg,
még nem érint az elhalás,
szív gyermekként díszeleg,
vagy vén bölcs volt mindig talán,
mindenekkel érezve,
most mi zajlik benne talány
a világban révedve.
Picinyke pont vagyok csupán,
rövid volt az életem,
s akár a nyár, az afrikai,
olyanná vált fény-szerelmem,
megigéz sokszor az ...

Az időjárás szimfóniája…

Nyári illatok
A lanyhuló napfényben.
Csillaghullások.

Érzem illatát... enyhe szellő fújja rám,
A forró nyár gyorsan magával vitte ám.
Hullócsillag láttán sírásra görbül szám.
*
Az ősz, rozsdás már,
Illatok, elporladtak.
Deres hajnalok.

Ősz pompázik igazi színkavalkádban,
Deres a pirkadat, ...

Versben és európai haikuban…

Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten…
A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem,
Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem.
*
Jövő kérdése
Ez: lenni vagy nem lenni?
Merre és hová?
*
Jövő kérdése
Ez: lenni vagy nem lenni?
De mégis, ...