Versben és európai stílusú haikuban…

A magas égen
Szikrázva süt, napocska!
Alkony közeleg.
*
Már az álmaim sem az enyémek,
A semmiben vésznek, elenyésznek.
Ezzel minek rontsam meg életem,
Ha jól látom, már ez lett a fékem.
*
Csend, nyikorogva
Beáll saját helyére.
Beesteledett.

Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc

Elmerülök rideg élet-óceánba.
Nézem, könnyben úszok én a valóságba…
Érzem, hogy pánikban a lelkem-testem,
De lehet, hogy késő… immár elvesztem?

Kiúsznék én partra, de mind visszalöknek,
Látják, hogy nem jövők, ők szedelőzködnek,
Mennek is legott, tán’ mert van nekik hova.
Én is mennék, de úgy kellene egy csoda.

Futok én a sors ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Lógok a nyakamon, a magam néma kolonca vagyok,
Érdekes a marháknak is van… erre rácsodálkozok.

Észrevettem, hogy a csend eltűnt, talán már kihalt,
Futnék előle, de kolonc nem enged, ő csap zajt.
Egy tüllfüggönyön át látom, hogy ott a cselszövő élet,
Szenved ő is, de úgy tudom, hogy jövőt, ő még nem ...

Múltunkban járok gondolatban.
Csendben vallagok magamban.
Szeretteink sírjánál megállok.
Rájuk emlékezve imádkozom.

Ők már csillagutakon járnak
és szép emlékeinkké válva
Mennyek Országába kerültek,
bár szívünkben velünk együtt élnek.

Halász István
Rózsavölgy, 2017. május 08.

Versben és európai stílusú haikuban…

Ami elmúlik,
Az már az idő foglya.
Élet időharc!
*
Kincses ládika
A múlt, nagy időzárral…
Van jövőidő.

A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen,
Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen.
Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen…

Az idő ...

A tengeri vihar fölvette torz arcát,
És lehet, hogy a gyűlölet hatotta át,
Mert fékeveszetten tombolta ki magát.

A vihar annyira heves volt, hogy nem jutott szóhoz,
Vert, fújt, csapkodott, esett, hasonló depresszióhoz...
Aki hajón voltak imádkoztak, mindenhatóhoz.

Ármány volt a többnapos ember ellenes vihar,
Megfejteni senki nem tudja, hogy ez mit ...